Mint egy leggomb olyan ez. Most van itt az ideje szallni. Nem ugy kapaszkodva ahogyan eddig, hanem ugy igazan szabadon szetesni, s felhokon mezitlab jarni, kezeket megfogni, s megindulni valahova. Barhova. De szabadon...
2012. január 31., kedd
Vágy voltal. mire eszbekaptam valosag lettel, s elillantal. Mohosagom oly' hatartalan volt, hogy semmit sem lattam. Sem a ködöt sem a halalt. Csak a vaksag tarult elem. Vakon vezettel, s en vezettettem magam oly' melyre. Most nezd, mennyi ido telt el?! Par ora, par het, par nap s ez mind olyba' tunt, hogy orokkevalo. Loptam egy pillanatot s belevesztem. En ott eltem addig, mig fel nem ebredtem, s be nem kerultem egy ujabb alomba. Mert ez is az. Lehet ezt mar nem te irod, nem te diktalod. NEM! Ez mar en vagyok! Ezt en kepzelem, s en elem at.
2012. január 17., kedd
2012. január 16., hétfő
Hozzád
Ezt az egy szot suttogom magamban
hasztalanná vált, hogy kimondjam.
érzed bennem, szólnom sem kell
szívem néha dobbanni sem mer
lelkem fél, de igaz amit érzek
tudom-tudom, hogy nem téved
vakon bízom mindenedben
tiéd vagyok egészemben.
bolond szél fúj de én nem fázom
jöhet vihar lelkem akkoris kitárom
te vagy én és én vagyok te
mi vagyunk így a mindenségbe
szoljak hát, vagy szotlanul szeresselek
bárhol is vagy mindenhol keresselek
mosolygok már s érzem a szíved
s tudom, hogy szeretlek téged!
Tapadó szívvel markoltam a kezed
súgni akartam egy szót neked.
hangosan, talán nem is merem
félek hogy kettéhasad a szívem.
boldogságom útja feléd van,
és ezernyi őrangyal vigyázza utam.
feléd tartok szorosan, némán
kicsit sem szétszorva, tétován.
emelkedem égre, földre
néha lepihenek kicsit a zöldbe.
időről időre csodállak, nem feledlek,
csak még inkább, még inkább szeretlek.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)