2012. január 31., kedd

Vágy voltal. mire eszbekaptam valosag lettel, s elillantal. Mohosagom oly' hatartalan volt, hogy semmit sem lattam. Sem a ködöt sem a halalt. Csak a vaksag tarult elem. Vakon vezettel, s en vezettettem magam oly' melyre. Most nezd, mennyi ido telt el?! Par ora, par het, par nap s ez mind olyba' tunt, hogy orokkevalo. Loptam egy pillanatot s belevesztem. En ott eltem addig, mig fel nem ebredtem, s be nem kerultem egy ujabb alomba. Mert ez is az. Lehet ezt mar nem te irod, nem te diktalod. NEM! Ez mar en vagyok! Ezt en kepzelem, s en elem at.
Mint egy leggomb olyan ez. Most van itt az ideje szallni. Nem ugy kapaszkodva ahogyan eddig, hanem ugy igazan szabadon szetesni, s felhokon mezitlab jarni, kezeket megfogni, s megindulni valahova. Barhova. De szabadon...

2012. január 17., kedd

lankad a ho, szaraz az eg
minden megőszülni latszik epp
parosan zakatol minden talp
mindennek a vere a husomba mart
csordogalt a patakba kristalytisztan
eleneklem nektek ezt mar szimplan.

2012. január 16., hétfő

megterunk, álmodunk, kilabalunk
zugva tovabb s tovabb folyunk
kessel martozunk epedve bajolunk
minduntalan csak csak bezarkozunk
az esz beszel s a sziv csak szeret
felve adhatunk csak neki teret
idozve allunk s varunk a csodara
megtebolyodunk ebbe a szobaba

Hozzád

Ezt az egy szot suttogom magamban
hasztalanná vált, hogy kimondjam.
érzed bennem, szólnom sem kell
szívem néha dobbanni sem mer

lelkem fél, de igaz amit érzek
tudom-tudom, hogy nem téved
vakon bízom mindenedben
tiéd vagyok egészemben.

bolond szél fúj de én nem fázom
jöhet vihar lelkem akkoris kitárom
te vagy én és én vagyok te
mi vagyunk így a mindenségbe

szoljak hát, vagy szotlanul szeresselek
bárhol is vagy mindenhol keresselek
mosolygok már s érzem a szíved
s tudom, hogy szeretlek téged!

Tapadó szívvel markoltam a kezed
súgni akartam egy szót neked.
hangosan, talán nem is merem
félek hogy kettéhasad a szívem.
boldogságom útja feléd van,
és ezernyi őrangyal vigyázza utam.
feléd tartok szorosan, némán
kicsit sem szétszorva, tétován.
emelkedem égre, földre
néha lepihenek kicsit a zöldbe.
időről időre csodállak, nem feledlek,
csak még inkább, még inkább szeretlek.

Szeretetvers

Ajkad hív, szíved tárva
mosolygásom lelked vágya.
Közel vagy s mégis távol
de tudom együtt lehetünk bárhol.
Szívem nehéz de szót nem érdemel,
téglák közt érez és csak térdepel.
De érzem itt vagy fogod a kezem,
arcom simítod, látod a szemem.

TÉL

Várt rám a félelem süppedő máglyán

tétován ráérősen nevettem a kárán

kacaghattam persze amennyit akartam

úgyis, hogy folyton csak csalódtam.

Feléd nyúlok. elkapsz?

ha sietünk mindjárt itt a tavasz

futhatunk a rétre, nézhetjük az eget

csak kérlek, ne várjuk újból a telet.