TÉL
Várt rám a félelem süppedő máglyán
tétován ráérősen nevettem a kárán
kacaghattam persze amennyit akartam
úgyis, hogy folyton csak csalódtam.
Feléd nyúlok. elkapsz?
ha sietünk mindjárt itt a tavasz
futhatunk a rétre, nézhetjük az eget
csak kérlek, ne várjuk újból a telet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése