2012. április 9., hétfő
Nincsenek képek, merített félszek
szilánkokból építkezünk, megmentjük a létet.
Baljósan tekintünk egyre, másra
tekintetünkből hiányzik a Mátra.
Roskadozunk míg ép ésszel bírjuk
ugyanazt a rontást soha nem tiltjuk.
Körben állunk vegyesen, tükörben
egymás arcát látjuk véresen közösen.
Gátol minket az ég alatt a fa
minden más, mire azt hittük, hogy ma.
Sebtében közlünk, rohanva, sikítva
véresen csattanóan mindenhogy kínozva.
szilánkokból építkezünk, megmentjük a létet.
Baljósan tekintünk egyre, másra
tekintetünkből hiányzik a Mátra.
Roskadozunk míg ép ésszel bírjuk
ugyanazt a rontást soha nem tiltjuk.
Körben állunk vegyesen, tükörben
egymás arcát látjuk véresen közösen.
Gátol minket az ég alatt a fa
minden más, mire azt hittük, hogy ma.
Sebtében közlünk, rohanva, sikítva
véresen csattanóan mindenhogy kínozva.
2012. április 5., csütörtök
Mintha víznek csobogását hallanám
kopognak a mélyben szinte várnám.
Templomban imádkozunk vakmerően
a hold csillan hajunkon fénylően.
Szerelmünk suttog, csak a falak beszélnek
idegenek sincsenek akik széttépnének.
Mi vagyunk egészen benne a húsban
Itt vagyunk. Ez a mindenen is túl van.
Beszélni próbálunk, de lakat már minden
apránként adom neked összegyűjtött kincsem.
2012. április 2., hétfő
Minden(s)emmi
Másként nem is de szívvel kell.
Igaz aki kicsit fél, s látni mer,
bolondok hátán kristálytisztán,
ezer év után is hív tán.
Apró zajjal, csókkal halmoz,
legyen kettő csak térj magadhoz.
Zokszó nélkül fogadjad.
S tűrd el, hogy mulatnak.
Füled nyitva s szemed tárva,
semmi sincs már kulcsra zárva.
Igaz aki kicsit fél, s látni mer,
bolondok hátán kristálytisztán,
ezer év után is hív tán.
Apró zajjal, csókkal halmoz,
legyen kettő csak térj magadhoz.
Zokszó nélkül fogadjad.
S tűrd el, hogy mulatnak.
Füled nyitva s szemed tárva,
semmi sincs már kulcsra zárva.
2012. március 26., hétfő
Gyönge szívem érted van,
megkaptál a bánattal.
Nincs holnap, ma van egészen,
a múltat nem nézem, megfogom s széttépem.
Nézlek napban, süt a hold is
sütkérezem benned évekig is.
Baljós árnyak tovaszállnak,
nincs vége mostantól a mának.
Derű lesz a rosszban százszor,
tőlem már nem leszel soha-soha távol.
Nem kérek, csak követlek,
így s így szeretlek!
megkaptál a bánattal.
Nincs holnap, ma van egészen,
a múltat nem nézem, megfogom s széttépem.
Nézlek napban, süt a hold is
sütkérezem benned évekig is.
Baljós árnyak tovaszállnak,
nincs vége mostantól a mának.
Derű lesz a rosszban százszor,
tőlem már nem leszel soha-soha távol.
Nem kérek, csak követlek,
így s így szeretlek!
2012. március 16., péntek
listalista
alakoskodik.anekdota.aluszékony.bokrok.boltív.béke.cukor.cérna.cefre.
diák.dalok.délután.ember.eke.elidőz.
foglal.fényes.fázik.gonosz.gereblye.gésa.hajnal.hold.hetedik.imbolyog.illik.
iszik.január.jókor.jelek.
kanál.kemence.kézzel.lehet.lakó.lejtő.máskor.ma.megunt.növekszik.nihil.néha.olló.okoz.omlik.
puszta.piros.pince.rokon.remeg.részeg.sok.sivár.sekélyes.szív.székely.
szavak.tánc.tilos.tündér.
vár.védelem.vonzó.zöld.zene.zilált.zseb.zsák.zsenge.
Ima
Bortól nedves ajkam ma is
tapasztalhatsz holnap te is
régmúlt időt felidézve
sebemet tépve megkendőzve.
Látod a fákat vagy takarom a napot?
vagy inkább szólítsak le egy papot?!
Húzom rád a folytonost
s benned van a kolosszus.
imádkozom érted egyszer
ma meg holnap, aztán férj el...
túrsz itt össze s vissza
földbe döngölt masiniszta.
Állj meg s lélegezz.
mindent számba vetve összegezz.
Indulok
Késő van. Rozsdás szívemet talán megannyiszor felébresztettem már, de még mindig csak bújkálna. Eltűnünk a mélybe? Ahhoz még ugranunk sem kell. Fogd meg a kezem csupán ennyi kell és húzódhatunk vagy emelkedhetünk. A kettőt is lehetne egyszerre. Vérrel írsz. Mondtam már nem kell ehhez tapasztani a kezed. Engedd el. s engedj el engem is. Nincs miért már itt tarts. Mocskos képeket küldesz újfent. Ez engem nem hat meg. Hideg lettem már. Feléd s beléd is hideg. Semmit nem érzel, azt mondod semmilyen már ha hozzád beszélek. Engem valahogy ez örömmel tölt el. Valójában tudom, hogy érzel. Vannak egyáltalán még érzéseid? Vagy csak nehezen tudod eldönteni azok-e azok. Ideje indulnom. Veszem a sálam és csak egy illat maradok számodra. Egy nyugodt illat. Ami, ha eszedbe jut altat.
2012. március 15., csütörtök
gyere na
jojjon-e a kesei oran valaki
ki szembe mer veled nezni
agyban, simogatva elaltatni
regmultat lelkedbol kitepni?
madarak lesznek-e
fajdalmas kepek ezek. s talan nem is kene mar fajnia. de
meg mindig neha csorbul a lelkem egyet s megrezzenek ha rea gondolok. nem tudom mar milyen volt az illata. itt erzem magamban, es felismernem akarhol s akarmikor de mar nem ugy erzem mint ott s akkor. az tovatunt mar a kilatastalansagban. vannak illatok amiket vonzol magadba. mert azt erzed az neked kell s neked arra szukseged van mindenkepp. ritkan erzek ilyet. de ez az "alomszag" megis oly fontos lett, hogy e- nelkul semmiseg van. Minden es semmi. Mikor nyulnak a kesei arnyak a fak koze olyan erzes. Felfedezel valamit. s abbol probalsz epitkezni. Pont olyanok ezek az illatok. Csak ugy belejuk akarsz veszni...
mult.
vacogva indultam utnak. nem a kezem fazott. a lelkem.
kapaszkodtal ertem mert kellett egy ujabb kapaszkodo, s en mentem ahogyan azt kell. ahogyan diktalta a feladat. nem volt ez tanora. sokkal inkabb megoldando problema. tanitani leptel be. s en sokaig probaltam ezt taszitani. tanitani? ugyan mit?
falkaparaszast, lelektorest, frocsogo nevekkel valo jatekot?
nem lattam en ezt tanitasnak. de attol szerettelek mert lattam benned a letrat. fellszalltam hozzad a vonatra s mar nem volt visszaut. utkozben szazszor meggondoltam magam s rossz otletnek tunt. egy orokkevalosag utan erkeztem meg. talan felkeszultem -mondtam magamban- mikozben leszalltam az ejszaka kozepen.
23:00 nem vagy itt. 23:02 meg mindig. felhivlak. elfelejtettel. belefeldkeztel az ambientbe.
de indulsz s jossz. toporgok egyhelyben setalgatok varom a pillanatot. kerdesekkel bombazom magam.
o ugyan jo otlet volt-e ez s amugyis hol vagyok? s kiez? s hova jottem s miert. nincs ido erre. Befutsz. 20 percnyi onkinzas utan megerkezel. alig nezel ram. koszonsz s mondod menjunk. csalodott vagyok. ezerszer levetitettem a pillanatot, de nem olyan lett. szotlanul megyek utanad. kocsmazni akarsz. bolintok. menjunk. zarva. zorgeted az ablakot, de ujfent mondjak mar zarva. Hazaindulunk. Vegre. Utkozben varom, hogy levedd a terhet a vallamrol. le is akarod. de valamiert nem hagyom. beszelsz, nem ertessz. idaig eljonni erted...meg nem vagy kepes felfogni. Nem mondom ki hogy szeretlek. De nem is kell.
Tetszik a tombhaz. A liftbe erve meg mindig szorongok s felek toled. A lakast jol szemrevevetelezem.
En is akarok a falra irni neked, vagy csak rajzolni. Egybol ez jut eszembe. Zenet hallgatunk, ugyanazt de mar nem ugy, hogy te itt en ott. s egyszerre. most egymas mellett ugyanazt sokszor. Egyszercsak odahuzol, s megcsokolsz. Azt mondtad ugysem birtad volna ki. En meghokkenek, de visszacsokolok. S onnantol elveszek. Ettol a pillanattol mas leszel s csak szeretnem hogy belem vesszel. Akarom, hogy az enyem legy s en a tied egeszen. ez nem foldi mindig is tudtam ez ott fent irodott tortenet s en csak nezni tudlak. nezlek. Te iszol. Cigizel. Te mar tudod akkor, hogy reg elvesztem. Nezlek. S latlak. S annyira akarom, hogy eggye valjunk, hogy sosem engednelek el. odaulok az oledbe. gyere velem. kerlellek. gyere velem haza s minden jo lesz. Nem fogsz velem jonni. Hagyod hagy sullyedjem. Kell nekem majd a pokol tudod jol. Ott majd magamra talalok s megtanulom. Szeretlek 3 napig. Onnantol a mindensegig is. Nem akarok hazamenni. Varom, hogy mond maradj. De miert is mondanad...A vonathoz menet megcsokolsz meg hosszan, s megolelsz. Itt mar tudnom kene miert szol ez. Jon a vonat nincs ido csak egy gyors csokra s mar ott vagyok. Jon az indulas, en kezdek felni hogy soha tobbet nem latlak. Nem akarok elmenni. Temetkezik a kilatastalansag s a kibaszott uresseg belem. Elindulok. Megsemmisulok. Az orakon at tarto uton agyalok. verre menoig. Banom, hogy nem maradtam veled. Banom, hogy aludtunk legalabb 4 orat. S ujra olelni akarlak s beledveszni. Otthon nem talalom magam. Valamit elvettel belolem s valamit adtal.
Kereslek sokaig. Mindennap. Talan egyszer ujra. Ujra ki fog ragyogni a nap.
2012. március 7., szerda
Szív(k)öltözés
Gyenge harmat hull a fáról.
Eladtam a lelkem én már százszor.
Zúgtam messze, folytam mélybe
bele egészen a kemény télbe.
Fázom újra...nincs ehhez fogható
csak az újabb évek jönnek, újabb bukkanók.
Mezőre vágytam, kiabálni, megőrülni
el a messzeségbe, el tovatűnni.
Lehettem én bárhol, zagyva szívem várt csak.
Tépkedtem a leveleket...de nem jött újra szebb lap.
Bánatom kevés lelkem színéhez,
festett arcú szép képéhez.
S ha így is marad minden én nem bánom
boldogan, kacagva várom színálmom.
Eladtam a lelkem én már százszor.
Zúgtam messze, folytam mélybe
bele egészen a kemény télbe.
Fázom újra...nincs ehhez fogható
csak az újabb évek jönnek, újabb bukkanók.
Mezőre vágytam, kiabálni, megőrülni
el a messzeségbe, el tovatűnni.
Lehettem én bárhol, zagyva szívem várt csak.
Tépkedtem a leveleket...de nem jött újra szebb lap.
Bánatom kevés lelkem színéhez,
festett arcú szép képéhez.
S ha így is marad minden én nem bánom
boldogan, kacagva várom színálmom.
aggodalom.akkor.alvás.bujkál.betéved.bolond.centi.cirka.cakkos.dobbant.denevér.délután.
emlékek.eső.eperfa.fura.foltos.fal.gátol.gally.gondolat.holnap.hatkor.henyélés.illik.ibolya.ízek.
jóság.jelek.jézus.kulcs.kacifántos. kendő.lepel.ledönt.lélek.mánia.méh.mikor.nem.nők.naívság.
olvas. osztoz.okkult.pénz.parádé.piros.rakás.rókák.regény.sóhaj.sajnálat.segítség.
szeretet.szépség.szavak. tipikus.túlzott.tanácsok.uzon.útravaló.ugródeszka.vár.vetemény.vonat.zene.zakatol.zajlik.
zsoltár.zseni.zsugor.
emlékek.eső.eperfa.fura.foltos.fal.gátol.gally.gondolat.holnap.hatkor.henyélés.illik.ibolya.ízek.
jóság.jelek.jézus.kulcs.kacifántos. kendő.lepel.ledönt.lélek.mánia.méh.mikor.nem.nők.naívság.
olvas. osztoz.okkult.pénz.parádé.piros.rakás.rókák.regény.sóhaj.sajnálat.segítség.
szeretet.szépség.szavak. tipikus.túlzott.tanácsok.uzon.útravaló.ugródeszka.vár.vetemény.vonat.zene.zakatol.zajlik.
zsoltár.zseni.zsugor.
2012. március 6., kedd
-
Itthon voltál, vagy tán mégsem.
nem ültél a szobában, s nem voltál tétlen.
Hazaértél, ledobtad a kulcsot.
Megszólaltál kiabálva...igen kiabálva, nem túlzok.
Kabátod a földön, messze voltál máma.
Ajtót csukd be, s ne hagyd tárva.
Morogsz újfent, nem lep meg
persze az arcod kisimulva szebb.
Megcsókoltál, de toltalak magamtól
hányingerem volt már a szép szavaktól.
Próbálkoztál pedig...mindig próbálkoztál.
s mindent előre gondoltál...
azt is, hogyan bánsz el velem
s hogy-hogyan facsarod ki a szívem.
Fájt eleget ahogy bántottál
folyton folyvást csak játszottál.
Villanyt csaptad, vagy az már én voltam.
lábujjhegyen léptem s csak alig szóltam.
Elmentél megint kiabálva s dühösen.
Nem löktelek el, nem viselkedtem hűvösen.
Próbáltalak ölelni, egyszerűen csak szeretni
de nem hagytad...el akartad már temetni.
nem ültél a szobában, s nem voltál tétlen.
Hazaértél, ledobtad a kulcsot.
Megszólaltál kiabálva...igen kiabálva, nem túlzok.
Kabátod a földön, messze voltál máma.
Ajtót csukd be, s ne hagyd tárva.
Morogsz újfent, nem lep meg
persze az arcod kisimulva szebb.
Megcsókoltál, de toltalak magamtól
hányingerem volt már a szép szavaktól.
Próbálkoztál pedig...mindig próbálkoztál.
s mindent előre gondoltál...
azt is, hogyan bánsz el velem
s hogy-hogyan facsarod ki a szívem.
Fájt eleget ahogy bántottál
folyton folyvást csak játszottál.
Villanyt csaptad, vagy az már én voltam.
lábujjhegyen léptem s csak alig szóltam.
Elmentél megint kiabálva s dühösen.
Nem löktelek el, nem viselkedtem hűvösen.
Próbáltalak ölelni, egyszerűen csak szeretni
de nem hagytad...el akartad már temetni.
2012. március 4., vasárnap
Vándor
Tudod-e, hogy a vándor csak-csak megáll?!
leül egyszer...
s utánad kiált, hogy ő bizony kivár.
Egy szem csipkebogyó lesz kezében
amit neked ad,
s te beleveszel egészen.
Nem tudod mire vélni...
miért is kéne megérteni...
inkább zörgeted tovább a fákat.
s nézegeted a tájat.
Talán egyszerűbb nem megérteni.
Továbbállni és távolról szeretni.
de kínozni fog a csend...
a nélküle kialakult rend.
Maradnál magadnak kínban, s egyszerűen.
Harcokban is szükségszerűen.
De utánad kiált újra...
s te visszajössz egy szóra.
...aztán itt maradsz a mindenségig.
feledni a tétlenségig.
ölelve alszol s tetteid nézed.
s mosolyogva lesz véged.
leül egyszer...
s utánad kiált, hogy ő bizony kivár.
Egy szem csipkebogyó lesz kezében
amit neked ad,
s te beleveszel egészen.
Nem tudod mire vélni...
miért is kéne megérteni...
inkább zörgeted tovább a fákat.
s nézegeted a tájat.
Talán egyszerűbb nem megérteni.
Továbbállni és távolról szeretni.
de kínozni fog a csend...
a nélküle kialakult rend.
Maradnál magadnak kínban, s egyszerűen.
Harcokban is szükségszerűen.
De utánad kiált újra...
s te visszajössz egy szóra.
...aztán itt maradsz a mindenségig.
feledni a tétlenségig.
ölelve alszol s tetteid nézed.
s mosolyogva lesz véged.
egy gondolat
Fellegvárak a templomban...
kéne egy ecset kínomban,
hogy újraszínezzek egy két látomást
és elzárhassam a tétovázást.
2012. március 3., szombat
Álmok
Álmodtam kövekkel, s sziklákat kívántam
tártam az ablakot de nyomban be is zárattam.
Falaknak beszéltem körös körül,
ránéztem egyre s azt hittem örül.
Arcán volt minden...s talán kincsnek hittem
de megnyugtattam magam, hogy nem-és-nem.
Földben maradt s csak lassan virágzott
mire észbe kaptam már csak-csak kitavaszodott.
Múlt az idő és nem jött újra,
ugyanazt a régi nótát fújva.
Pedig talán vártam, szívem mélyén,
de elmaradt már a bánat téljén.
Hiszek
s ha bennem az mar nincs is
ugy fenyloen az a kincs
akkor se kerd hiaba
meglesz maskor annak a parja
keress egy ujabb csillagot fenyloen szepet
s fessel ra egy szintiszta kepet
nagyok kozt megmaradj kicsinek
tavolsagban merd le a hiszek egyet
imadkozzal terben s idoben
fogjad vissza mar magad az esoben
nem kell szolni eleg a csend
megalkuvas az eletben a rend
orszagom a lelkem s egy a vilagom
almokkal, viragokkal kivanom.
s ha engem elvisz is a szel
akkoris egyet remelj
hogy ott leszek mindig a tetteidben
s kovetlek uton valo lepteidben.
2012. január 31., kedd
Vágy voltal. mire eszbekaptam valosag lettel, s elillantal. Mohosagom oly' hatartalan volt, hogy semmit sem lattam. Sem a ködöt sem a halalt. Csak a vaksag tarult elem. Vakon vezettel, s en vezettettem magam oly' melyre. Most nezd, mennyi ido telt el?! Par ora, par het, par nap s ez mind olyba' tunt, hogy orokkevalo. Loptam egy pillanatot s belevesztem. En ott eltem addig, mig fel nem ebredtem, s be nem kerultem egy ujabb alomba. Mert ez is az. Lehet ezt mar nem te irod, nem te diktalod. NEM! Ez mar en vagyok! Ezt en kepzelem, s en elem at.
Mint egy leggomb olyan ez. Most van itt az ideje szallni. Nem ugy kapaszkodva ahogyan eddig, hanem ugy igazan szabadon szetesni, s felhokon mezitlab jarni, kezeket megfogni, s megindulni valahova. Barhova. De szabadon...
2012. január 17., kedd
2012. január 16., hétfő
Hozzád
Ezt az egy szot suttogom magamban
hasztalanná vált, hogy kimondjam.
érzed bennem, szólnom sem kell
szívem néha dobbanni sem mer
lelkem fél, de igaz amit érzek
tudom-tudom, hogy nem téved
vakon bízom mindenedben
tiéd vagyok egészemben.
bolond szél fúj de én nem fázom
jöhet vihar lelkem akkoris kitárom
te vagy én és én vagyok te
mi vagyunk így a mindenségbe
szoljak hát, vagy szotlanul szeresselek
bárhol is vagy mindenhol keresselek
mosolygok már s érzem a szíved
s tudom, hogy szeretlek téged!
Tapadó szívvel markoltam a kezed
súgni akartam egy szót neked.
hangosan, talán nem is merem
félek hogy kettéhasad a szívem.
boldogságom útja feléd van,
és ezernyi őrangyal vigyázza utam.
feléd tartok szorosan, némán
kicsit sem szétszorva, tétován.
emelkedem égre, földre
néha lepihenek kicsit a zöldbe.
időről időre csodállak, nem feledlek,
csak még inkább, még inkább szeretlek.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
