2012. április 9., hétfő
Nincsenek képek, merített félszek
szilánkokból építkezünk, megmentjük a létet.
Baljósan tekintünk egyre, másra
tekintetünkből hiányzik a Mátra.
Roskadozunk míg ép ésszel bírjuk
ugyanazt a rontást soha nem tiltjuk.
Körben állunk vegyesen, tükörben
egymás arcát látjuk véresen közösen.
Gátol minket az ég alatt a fa
minden más, mire azt hittük, hogy ma.
Sebtében közlünk, rohanva, sikítva
véresen csattanóan mindenhogy kínozva.
szilánkokból építkezünk, megmentjük a létet.
Baljósan tekintünk egyre, másra
tekintetünkből hiányzik a Mátra.
Roskadozunk míg ép ésszel bírjuk
ugyanazt a rontást soha nem tiltjuk.
Körben állunk vegyesen, tükörben
egymás arcát látjuk véresen közösen.
Gátol minket az ég alatt a fa
minden más, mire azt hittük, hogy ma.
Sebtében közlünk, rohanva, sikítva
véresen csattanóan mindenhogy kínozva.
2012. április 5., csütörtök
Mintha víznek csobogását hallanám
kopognak a mélyben szinte várnám.
Templomban imádkozunk vakmerően
a hold csillan hajunkon fénylően.
Szerelmünk suttog, csak a falak beszélnek
idegenek sincsenek akik széttépnének.
Mi vagyunk egészen benne a húsban
Itt vagyunk. Ez a mindenen is túl van.
Beszélni próbálunk, de lakat már minden
apránként adom neked összegyűjtött kincsem.
2012. április 2., hétfő
Minden(s)emmi
Másként nem is de szívvel kell.
Igaz aki kicsit fél, s látni mer,
bolondok hátán kristálytisztán,
ezer év után is hív tán.
Apró zajjal, csókkal halmoz,
legyen kettő csak térj magadhoz.
Zokszó nélkül fogadjad.
S tűrd el, hogy mulatnak.
Füled nyitva s szemed tárva,
semmi sincs már kulcsra zárva.
Igaz aki kicsit fél, s látni mer,
bolondok hátán kristálytisztán,
ezer év után is hív tán.
Apró zajjal, csókkal halmoz,
legyen kettő csak térj magadhoz.
Zokszó nélkül fogadjad.
S tűrd el, hogy mulatnak.
Füled nyitva s szemed tárva,
semmi sincs már kulcsra zárva.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)