Nincsenek képek, merített félszek
szilánkokból építkezünk, megmentjük a létet.
Baljósan tekintünk egyre, másra
tekintetünkből hiányzik a Mátra.
Roskadozunk míg ép ésszel bírjuk
ugyanazt a rontást soha nem tiltjuk.
Körben állunk vegyesen, tükörben
egymás arcát látjuk véresen közösen.
Gátol minket az ég alatt a fa
minden más, mire azt hittük, hogy ma.
Sebtében közlünk, rohanva, sikítva
véresen csattanóan mindenhogy kínozva.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése