2012. április 9., hétfő

Nincsenek képek, merített félszek
szilánkokból építkezünk, megmentjük a létet.

Baljósan tekintünk egyre, másra
tekintetünkből hiányzik a Mátra.

Roskadozunk míg ép ésszel bírjuk
ugyanazt a rontást soha nem tiltjuk.

Körben állunk vegyesen, tükörben
egymás arcát látjuk véresen közösen.

Gátol minket az ég alatt a fa
minden más, mire azt hittük, hogy ma.

Sebtében közlünk, rohanva, sikítva
véresen csattanóan mindenhogy kínozva.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése