tártam az ablakot de nyomban be is zárattam.
Falaknak beszéltem körös körül,
ránéztem egyre s azt hittem örül.
Arcán volt minden...s talán kincsnek hittem
de megnyugtattam magam, hogy nem-és-nem.
Földben maradt s csak lassan virágzott
mire észbe kaptam már csak-csak kitavaszodott.
Múlt az idő és nem jött újra,
ugyanazt a régi nótát fújva.
Pedig talán vártam, szívem mélyén,
de elmaradt már a bánat téljén.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése