2012. március 7., szerda

Szív(k)öltözés

Gyenge harmat hull a fáról.
Eladtam a lelkem én már százszor.
Zúgtam messze, folytam mélybe
bele egészen a kemény télbe.
Fázom újra...nincs ehhez fogható
csak az újabb évek jönnek, újabb bukkanók.
Mezőre vágytam, kiabálni, megőrülni
el a messzeségbe, el tovatűnni.
Lehettem én bárhol, zagyva szívem várt csak.
Tépkedtem a leveleket...de nem jött újra szebb lap.
Bánatom kevés lelkem színéhez,
festett arcú szép képéhez.
S ha így is marad minden én nem bánom
boldogan, kacagva várom színálmom.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése