2012. március 15., csütörtök
mult.
vacogva indultam utnak. nem a kezem fazott. a lelkem.
kapaszkodtal ertem mert kellett egy ujabb kapaszkodo, s en mentem ahogyan azt kell. ahogyan diktalta a feladat. nem volt ez tanora. sokkal inkabb megoldando problema. tanitani leptel be. s en sokaig probaltam ezt taszitani. tanitani? ugyan mit?
falkaparaszast, lelektorest, frocsogo nevekkel valo jatekot?
nem lattam en ezt tanitasnak. de attol szerettelek mert lattam benned a letrat. fellszalltam hozzad a vonatra s mar nem volt visszaut. utkozben szazszor meggondoltam magam s rossz otletnek tunt. egy orokkevalosag utan erkeztem meg. talan felkeszultem -mondtam magamban- mikozben leszalltam az ejszaka kozepen.
23:00 nem vagy itt. 23:02 meg mindig. felhivlak. elfelejtettel. belefeldkeztel az ambientbe.
de indulsz s jossz. toporgok egyhelyben setalgatok varom a pillanatot. kerdesekkel bombazom magam.
o ugyan jo otlet volt-e ez s amugyis hol vagyok? s kiez? s hova jottem s miert. nincs ido erre. Befutsz. 20 percnyi onkinzas utan megerkezel. alig nezel ram. koszonsz s mondod menjunk. csalodott vagyok. ezerszer levetitettem a pillanatot, de nem olyan lett. szotlanul megyek utanad. kocsmazni akarsz. bolintok. menjunk. zarva. zorgeted az ablakot, de ujfent mondjak mar zarva. Hazaindulunk. Vegre. Utkozben varom, hogy levedd a terhet a vallamrol. le is akarod. de valamiert nem hagyom. beszelsz, nem ertessz. idaig eljonni erted...meg nem vagy kepes felfogni. Nem mondom ki hogy szeretlek. De nem is kell.
Tetszik a tombhaz. A liftbe erve meg mindig szorongok s felek toled. A lakast jol szemrevevetelezem.
En is akarok a falra irni neked, vagy csak rajzolni. Egybol ez jut eszembe. Zenet hallgatunk, ugyanazt de mar nem ugy, hogy te itt en ott. s egyszerre. most egymas mellett ugyanazt sokszor. Egyszercsak odahuzol, s megcsokolsz. Azt mondtad ugysem birtad volna ki. En meghokkenek, de visszacsokolok. S onnantol elveszek. Ettol a pillanattol mas leszel s csak szeretnem hogy belem vesszel. Akarom, hogy az enyem legy s en a tied egeszen. ez nem foldi mindig is tudtam ez ott fent irodott tortenet s en csak nezni tudlak. nezlek. Te iszol. Cigizel. Te mar tudod akkor, hogy reg elvesztem. Nezlek. S latlak. S annyira akarom, hogy eggye valjunk, hogy sosem engednelek el. odaulok az oledbe. gyere velem. kerlellek. gyere velem haza s minden jo lesz. Nem fogsz velem jonni. Hagyod hagy sullyedjem. Kell nekem majd a pokol tudod jol. Ott majd magamra talalok s megtanulom. Szeretlek 3 napig. Onnantol a mindensegig is. Nem akarok hazamenni. Varom, hogy mond maradj. De miert is mondanad...A vonathoz menet megcsokolsz meg hosszan, s megolelsz. Itt mar tudnom kene miert szol ez. Jon a vonat nincs ido csak egy gyors csokra s mar ott vagyok. Jon az indulas, en kezdek felni hogy soha tobbet nem latlak. Nem akarok elmenni. Temetkezik a kilatastalansag s a kibaszott uresseg belem. Elindulok. Megsemmisulok. Az orakon at tarto uton agyalok. verre menoig. Banom, hogy nem maradtam veled. Banom, hogy aludtunk legalabb 4 orat. S ujra olelni akarlak s beledveszni. Otthon nem talalom magam. Valamit elvettel belolem s valamit adtal.
Kereslek sokaig. Mindennap. Talan egyszer ujra. Ujra ki fog ragyogni a nap.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése