2012. március 16., péntek
Indulok
Késő van. Rozsdás szívemet talán megannyiszor felébresztettem már, de még mindig csak bújkálna. Eltűnünk a mélybe? Ahhoz még ugranunk sem kell. Fogd meg a kezem csupán ennyi kell és húzódhatunk vagy emelkedhetünk. A kettőt is lehetne egyszerre. Vérrel írsz. Mondtam már nem kell ehhez tapasztani a kezed. Engedd el. s engedj el engem is. Nincs miért már itt tarts. Mocskos képeket küldesz újfent. Ez engem nem hat meg. Hideg lettem már. Feléd s beléd is hideg. Semmit nem érzel, azt mondod semmilyen már ha hozzád beszélek. Engem valahogy ez örömmel tölt el. Valójában tudom, hogy érzel. Vannak egyáltalán még érzéseid? Vagy csak nehezen tudod eldönteni azok-e azok. Ideje indulnom. Veszem a sálam és csak egy illat maradok számodra. Egy nyugodt illat. Ami, ha eszedbe jut altat.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése