ugy fenyloen az a kincs
akkor se kerd hiaba
meglesz maskor annak a parja
keress egy ujabb csillagot fenyloen szepet
s fessel ra egy szintiszta kepet
nagyok kozt megmaradj kicsinek
tavolsagban merd le a hiszek egyet
imadkozzal terben s idoben
fogjad vissza mar magad az esoben
nem kell szolni eleg a csend
megalkuvas az eletben a rend
orszagom a lelkem s egy a vilagom
almokkal, viragokkal kivanom.
s ha engem elvisz is a szel
akkoris egyet remelj
hogy ott leszek mindig a tetteidben
s kovetlek uton valo lepteidben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése