Tudod-e, hogy a vándor csak-csak megáll?!
leül egyszer...
s utánad kiált, hogy ő bizony kivár.
Egy szem csipkebogyó lesz kezében
amit neked ad,
s te beleveszel egészen.
Nem tudod mire vélni...
miért is kéne megérteni...
inkább zörgeted tovább a fákat.
s nézegeted a tájat.
Talán egyszerűbb nem megérteni.
Továbbállni és távolról szeretni.
de kínozni fog a csend...
a nélküle kialakult rend.
Maradnál magadnak kínban, s egyszerűen.
Harcokban is szükségszerűen.
De utánad kiált újra...
s te visszajössz egy szóra.
...aztán itt maradsz a mindenségig.
feledni a tétlenségig.
ölelve alszol s tetteid nézed.
s mosolyogva lesz véged.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése